Május 1-én csapatunk leruccant a Velencei-tó partjára, hogy megkóstolja a helyiek körében jól ismert Rácz Fagyizó fagylatjait. Az üzlet a város családi házakkal körülölelt területén, egy családi ház mellett található. Kellemes, kis udvarral, hintával, és egy mini gyerekeknek tervezett játszótérrel is fel van szerelve az udvar. Az üzletbe belépve igazi vidám hangulatú rész fogad minket.

Mindössze egy fagyipult, pár tábla, egy kis asztal, és a személyzet, ahogyan egy családi vállalkozásnak működnie kell. A pultban a főnök, ahogy a pólóján is látható "Tibi bácsi" áll, aki mindig óriási vigyorral vár mindenkit, mindenkihez van 1-2 szava, legyen az egy vicc, vagy épp egy kis zrikálódás, de csak amolyan baráti módon.

A kínálat elég széles, több mint 15 féle fagyiból választhatunk, a kínálatban megtalálhatóak természetesen a hagyományos ízek, mint a vanília, csoki, puncs, eper, citrom, vagy épp a karamell, de emellett a legkülönlegesebb fagyik is választhatóak, nap, mint nap új kínálattal. Ilyen különlegességek a velencei álom felturbózott változata, azaz az agárdi álom, vagy épp a tulaj elmondása szerint a feleségéről elnevezett Emese kedvence. Emellett, mint megtudtuk, minden gyümölcsfagyijuk laktóz, és gluténmentes, szóval az erre érzékenyekre is figyelnek, sőt, mindig van 1-2 cukormentes íz is, hogy a cukorbetegségben szenvedők se kerüljenek hátrányba, ha fagyizni indul a család.

A fagyik mellett kávék is várják az odalátogatókat, a sima presszótól a jegye kávéig, amiben természetesen jelen esetben jég helyett fagyi kerül! A nyári szezonban kapható jégkása is a gyerekek külön örömére.

Mi egy áfonyás joghurt-citrom kombót választottunk. Meg kell mondjuk, hogy az íz, ami fogadott bennünket, isteni volt! Igazán krémes, a citrom savanyú, amilyennek lennie kell, az áfonyás joghurt pedig az igazi házi joghurt ízét idézte, ami számunkra különösképp gyönyörű élmény volt.

Az árak teljesen korrektek, egy gombóc fagyi ára 250 forint, és ezért tényleg méretes gombócokat kapunk, nem csak amolyan "gömböcskéket". Egészen biztos, hogy a nyár folyamán még visszatérünk erre a helyre, lehet, hogy többször is!

Legalább egy éve el akartam jutni a Törökmézbe. Teljesen rá voltam feszülve a helyre, annyira gyönyörű fotókat láttam mindig a barátaim képei között a hírfolyamomban. Hétvégén végre eljött a pillanat, a Koleszterin Kommandó tagjainak kíséretében végre ellátogathattam a számomra egyik legkívánatosabb brunch-helyszínre.

Budán vagyunk, a Margit utca 27-ben. Rendkívül bizakodó voltam, egyrészt a képek miatt, másrészt a bejárat előtt állt egy kis tábla is, miszerint amíg a felszolgálók el nem igazítanak minket, addig kint szíveskedjünk várni. Ebből is láthatod, hogy elég népszerű és felkapott a hely, alig vártam, hogy bejussak. Szakadt az eső, mégis szinte tele volt a reggeliző. A fogadtatásunk nagyon szívélyes volt, a kiszolgálás 10/10. A menü nagyon tetszett, a legtöbb étel vasárnap különböző koncepcióban kérhető, lehet választani a „Brunch in Tel Aviv, a „Mornings in L.A.”, a „French Kiss”, ill. a „Meat me Sunday” brunchok közül. Kreatív, nagyon bejött, számomra nem volt kérdés mit választok, hiszen az Angyalok városa áhított úticélom, az acai pedig az egyik kedvenc nasim, igazi szörfös kaja, a Portugáliában eltöltött fél évem alatt szerettem meg nagyon ezt a rendkívül finom és frissítő superfoodot, ami amúgy Brazíliából származik.

A tálalás zseniális. Gyönyörű szép az, amit a konyhában csinálnak, igazi művészet, legszívesebben hagynál mindent a tálon, nehogy elrontsd az eléd táruló csodaszép képet.

A pozitív látványt viszont hamar egy kis csalódottság váltotta fel számomra. Először is lehet az én hibám, de farkas éhesen érkeztem és miután megettem a kis reggelimet mintha még éhesebbnek éreztem volna magam. Kaptam egy kis salátát, avokádót, meg lazacot, illetve egy mini péksütit egy apró buggyantott tojás mellé, ráadásul mindezt 2950 Ft-ért. Hozzátenném ,hogy ízeket nem igazán éreztem az apró gránátalmaszemekén kívül, amit dísznek a salátámra szórtak.

Nem fogok hazudni, ettem ennél már ezerszer jobbat. Viszont nem hiszem, hogy véletlen ilyen népszerű a hely, lehet én csak egy rossz napot fogtam ki, ezért biztosan fogok neki adni egy második esélyt. A cím nem véletlen, a hely abszolút Insta-kompatibilis, tehát aki csak egy fotót szeretne lőni a reggelijéről azd ide jöjjön, aki élvezni is szeretné azt, ott már elgondolkodom, hogy ajánljam-e. A Koleszterin Kommandó szeretne hiteles maradni és őszintén írni, ezért sajnos előfordul, hogy nem sikerülnek teljesen pozitív végkifejlettel a cikkek. Annyit javasolnék, hogy mindenki próbálja ki maga, egyszer biztosan megéri, egy alkalom után nem szeretném leírni a helyet.:)

Nemrég megakadt a szemem Instán egy hirdetésen, ami egy új portugál pékséget reklámozott konkrétan a Gozsdu Udvar közepében. Őszintén szólva ennél nekem több nem is kellett, hiszen kicsit elfogult vagyok a témában. Fél évet éltem Portugáliában 2016-ban és azóta is gyötör a honvágy, alig várom, hogy visszatérhessek abba a csodálatos, élettel teli országba. Ahogy rámentem a Lisboa Pastry & Bakery oldalára, azonnal meggyőzött arról, hogy személyesen is el kell látogatnom oda. Ilyen igényes kontentet ritkán lát az ember, a mi marketinges szemünkkel pedig pláne jó volt tapasztalni, hogy valaki igazán jól használja ezt a platformot Magyarországon a különböző vendéglátóipari egységek közül.

A legtöbb embert valószínűleg ha megkérdezném arról, hogy melyik konyha a kedvence, az olaszt, a spanyolt, a franciát vagy a magyart említené. Soha nem találkoztam még olyannal, aki mondjuk a portugált mondta volna, amit igazából meg is értek, hiszen volt szerencsém próbálni a helyi ételeket, de őszintén szólva egyik sem győzött meg úgy igazán, egy kivétellel. Egyáltalán nem vagyok édesszájú, nem szeretem a csokit, a süteményeket, évente ha kétszer megkívánok bármilyen édességet, viszont a portugál pastel de natát nem tudom eléggé az egekig magasztalni. Egy egészen egyszerű süteményről van szó, ami tulajdonképpen leveles tésztából, tejszínből, tojássárgájából, cukorból, illetve egy kis reszelt citromhéjból áll, de azonnal leveszi az embert a lábáról. Nem igazán találkoztam még hozzá fogható sütivel, erre mondják azt, hogy egyszerű és nagyszerű. Portugáliában kivétel nélkül minden nap ettem hol egyet, hol hármat, ha egyszer megkóstolja az ember, lehetetlen leállni.

A Lisboa Pastry & Bakery kicsit visszarepített a Douro folyó partjára, ahol nyáron a mediterrán házikók között a szűk kis utcákban a teraszon ittam a kiváló portói bort egy kis pastel de nata kíséretében, a portugálok gyönyörű zenéjét, a fadót hallgatva elengedve minden egyes létező problémámat. Borzasztó hálás vagyok nekik ezért.:) Annak ellenére, hogy Portugáliára a második otthonomként tekintek, mindenkinek ajánlom, hogy próbálja ki ezt a budapesti pékséget, hiszen rengeteg finomság található itt, nagyon szép környezetben, jó mindig valami újat kipróbálni.:)

Május 1-jén a Koleszterin Kommandó fogta magát és a Római part felé vette az irányt, a pontos cél pedig nem más, mint a Fellini Római Kultúrbisztró volt. Nem először jártunk ezen a környéken, azért is tértünk vissza, mert a Római olyan, mint egy kis oázis a nagyváros fergetegében: csönd van, nyugalom és kényelmesen el lehet ücsörögni a hatalmas platánfák árnyékában hallgatva, ahogy a hullámok csapdossák a partot. Az idő is kegyes volt hozzánk, muszáj volt kihasználni ezt a lehetőséget, látva a jövő heti nem túl biztató időjárás jelentést.

Ez az aranyos kis bisztró közvetlenül a Duna parton található, tele kényelmes napágyakkal, egy mini kis víziszínpaddal a koncertek számára, egyéb, raklapokból kialakított színesre festett kényelmes ülőhelyekkel, illetve egy pici kis játszóhajóval, hiszen a gyerekekre is gondoltak a hely tulajdonosai.:) A Fellini továbbá abszolút kutyabarát, tehát kis kedvencünket is nyugodtan magunkkal vihetjük, ha ide látogatunk. Nagy előnynek számít az is, hogy szinte akárhonnan könnyen eljuthatunk a helyre, akár tömegközlekedéssel, autóval, bringával, kajakkal vagy kenuval érkezünk.

Amikor odaértünk a bisztróhoz, a sorokat látván kicsit lesokkoltunk, de hát ez van, ha összejön egy munkaszüneti nap csupa napsütéssel és egy minőségi, népszerű hellyel. Nem kell rástresszelni, mi is ezért nem fordultunk vissza, hiszen tudtuk, hogy az élmény amit kapunk, kárpótol majd minket a hosszú várakozásért.:) Le a kalappal a bárosok, a felszolgálók és a szakácsok előtt, hogy ezt a hatalmas tömeget egész nap így bírták.

A bisztró nem csak az egyedülálló környezet miatt fantasztikus, de iszonyat finom és minőségi ételeket, illetve italokat is fogyaszthatunk itt. Náluk még a vegánokra is gondolnak, számos választási lehetőség áll a különböző diétákat folytató emberek számára. Kérhettek piknik tálat, hamburgert argentín marhahússal, fish & chipset és leöblíthetitek akár egy jó belga meggysörrel, vagy egy finom koktéllal. Ami borzasztó szimpatikus volt számunkra, az az volt, hogy a Fellini odafigyel a környezetére is, visszaváltható műanyag poharakat kapunk, hogy a hulladék mennyiségét minél inkább leredukálják. Miközben ebédünket/vacsoránkat fogyasztjuk egy jó koncert mellett, gyönyörködhetünk a Dunában, nézhetjük az elhaladó kajakosokat, illetve kenusokat, a kép teljesen idilli. Családosoknak és baráti társaságoknak egyaránt ajánljuk, ha egy kis kikapcsolódásra, illetve finom ételekre és italokra vágynak. A sor sem mindig olyan nagy, ez egy kivételes alkalom volt, szóval ez senkit se tartson vissza.:)

Nem tudom ti hogy vagytok vele, de nekem néha vannak olyan pillanataim amikor úgy érzem, legszívesebben kiszaladnék a világból. Csak beülnék egy kocsiba és hajtanék addig, ameddig ki nem fogy a benzin, vagy találok valami olyan új helyet, ami megnyugtatja a lelkem. Ilyenkor nem érdekel, hogy sokat kell utazni, ami kicsit fárasztó, nem érdekel ha korán kell kelni, mert tudom, hogy amit kapni fogok cserébe az majd mindenért kárpótol. Pár nappal ezelőtt egy hirtelen gondolattól vezérelve kitaláltam, hogy el kell tűnnöm Budapestről. Rohanó világban élünk, az embereknek általában soha semmire sincs idejük, nekem is egy nap állt rendelkezésemre arra, hogy kicsit kiszakadjak a mókuskerékből, úgyhogy fogtuk magunkat és elmentünk egy kicsit odébb, úgy 150 km-re szeretett fővárosunktól. Elsősorban budapesti helyekről írunk blogunkban, de úgy érzem ennyi kis kitérő belefér, egy napba ezt a kis kiruccanást is be lehet sűríteni, ha az ember elég elszánt.:)

Ez az április végi-május eleji kellemes meleg azért kiált, hogy mozduljunk ki annyit, amennyit csak lehet. A mi utunk Badacsonyba vezetett először, ahol sétáltunk egy kicsit, gyönyörködtünk a páratlan balatoni panorámában egy finom Kéknyelű mellett. A hegyen rengeteg pince található, van olyan utca is, ahol csakis borozók sorakoznak egymás után, ha esetleg valaki szereti a kihívásokat.:) Nincs is annál jobb, amikor egy fa kellemes árnyékában egy jó bort szürcsölgetve, hallgatjuk ahogyan a madarak csicseregnek és csak nézzük a Balaton kék vizét.:) Kora délután már kicsit megéheztünk, úgyhogy fogtuk magunkat és Sümeg felé vettük az irányt. Biztosan sokan hallottatok már a Terazza Bistro Barról, nekünk Instán akadt meg a szemünk rajta és muszáj volt letesztelnünk, mert a képek alapján szinte olyan, mintha igaz sem lenne. Az étteremhez egy kis földút vezet, a hely szinte az erdő aljában található. Egy gyönyörű szép modern, mégis családias házba csöppenünk hirtelen, tágas teraszokkal és egyedülálló panorámával (a sümegi vár pontosan olyan, mint amilyenekről a mesékben írnak). A kert csodaszép, tele különleges növényekkel, mint például a kiwi, vagy a birsalmafa, illetve egy fűszerkert is található a kis birtokon, hiszen egy igazán jó étterem amit csak tud, megtermel sajt magának, hogy a legmagasabb minőséget tudja biztosítani vendégei számára. A hely különlegessége, hogy rendelkeznek egy külön Bisztró, illetve egy Gourmet étlappal az ínyencek számára, bár nekem a „hagyományos” ételek is pazar élményt nyújtottak. Én sült karajt kértem buggyantott tojással, zöld pestóval illetve szárított paradicsommal, mellé egy pohár Proseccót ittam, desszertnek pedig rendeltem egy fantasztikus túrós palacsintát cukrozott tejföllel. Ilyen a mediterrán életérzés, kicsit olyan volt, mintha Toscanában lettem volna. Miután befejeztük az evést kifeküdtünk a vendégek számára fenntartott napágyakba és csak élveztük a csöndet és a napsütést. A hölgy aki kiszolgált bennünket még körbe is vezetett minket a kertben, tehát vendéglátás terén még többet is kaptunk, mint amennyit elvárhatnánk.:) Csillagos ötös a hely, ha egy kis időtök van, mindenképp látogassatok el egyszer ebbe az étterembe, mert nagyon megéri.:)

De hogy fogok ide bejutni? Fogalmazódott meg bennem a kérdés, amikor először jártam Neverlandben. Nem, nem M. Jackson hírhedt birtokáról beszélek, hanem egy budapesti, a Dohány utcában található még kevésbé ismert kis helyről, amelyet nem is szívesen reklámoznék. A miértre a válasz viszont nem az, amit várnátok. Ez a hely olyan, mint egy kis ékszerdoboz, legszívesebben önző módon megtartanád magadnak. Végül úgy gondoltam mégis írok róla, hiszen akik ezt az egészet kitalálták, megérdemlik, hogy minél többen látogassanak el ide.:)

Tehát amikor megjelentem a bejáratnál, kicsit úgy éreztem, mintha Amszterdamban lennék a vörös lámpás negyed érdekesebbnél érdekesebb kirakatokkal teli szűk kis utcáiban. A fejem felett piros neonnal világít a Neverland felirat, szemben pedig 6 ajtó egy tréfás kis üzenettel: ,,Find the secret entrance.” Szinte izgultam: ,,Vajon mi fog velem itt történni?” Ha kicsit odafigyel az ember, hamar észreveszi melyik ajtót kell választania, de ez a hely annyira meglepően kreatív, hogy egyszerűen már zavarba hoz, és hirtelen azt sem tudod mit csinálj.:D Félreértés ne essék, szeretem a világos, minimál stílusú budapesti hipster helyeket is, de már tele van velük a város. Ez a hely igazi felüdülés fővárosunk gasztrotengerében.:)

A rendkívül pozitív első benyomás nem szakadt meg, ahogy megérkeztem magára a helyre, vintage és modern elemek, fém, fa és bőr borítások fogadtak egyszerre, ezeket a dolgokat csak olyasvalaki tudja jól ötvözni, aki profi és brutál jó ízléssel rendelkezik (Dicséret a tervezőnek is.). Az illemhelyiségben szóló gyönyörű tavaszt idéző madárcsicsergésről pedig ne is beszéljünk.:D Szerelem ez a hely. Egy eldugott kis kuckó, ahova beülhetsz a pároddal, egy barátoddal, de akár egy egész csapat haveroddal is. Ha mindez esetleg még nem lenne elég, elmondhatom, hogy a szórakozás garantált, hiszen ez nem csak egy bár és nem csak minőségi italokat illetve őrült jó kajákat tudsz fogyasztani, hanem kipróbálhatsz 4, különböző nehézségű szabadulószobát is, melyek a legjobbak közt vannak Budapesten. A pályák 4 különböző tematikára épülnek: Rácsok Mögött, Zárt Osztály, A Nagy Vadnyugati Rablás, Máguspróba, A világűr mélyén. Ha pedig a baráti iszogatáson csakis magatok lennétek, akkor egy exkluzív VIP szoba is a rendelkezésetekre áll.

Hogy a kajáról is egy kis szót említsek, legutóbb például egy bárányburgert rendeltem tequilás-lime-os szósszal, ami abszolút hibátlan volt, arról nem is beszélve, hogy végre találtam egy olyan helyet, ahol kérés nélkül adnak jó adag majonézt, mustárt és ketchupot is, hogy tudd mibe mártogatni a burgonyádat. A tálalás nagyon ízléses, nem ikeás kis fehér tányérokon kapod az ételt, hanem stílusos tálcákon. A kiszolgálás nagyon kedves, itt tényleg odafigyelnek rád. Ha szeretnél kicsit mást tapasztalni mint a mainstream, ha nem csak egy jó ebédre/vacsira vágysz hanem egy igazi élményre és szeretnél kicsit kiszakadni a szürke hétköznapokból, akkor ezt a helyet csakis ajánlani tudom.:)

Budapest belvárosában, a Kálvin téren, mégis egy viszonylag csendes, és kellemes környezetben ebédeltünk egy finomat a Fecske Presszóban.

Jártatok már úgy, hogy valaki ajánlott egy olyan helyet, amelynek a közelében nap, mint nap jártok, mégsem tértetek be soha arra a bizonyos helyre, vagy esetleg még az is megesett, hogy soha sem hallottatok a helyről? Mi pont így jártunk a címben már említett Fecske Presszó esetében. Corvinusosok vagyunk, így a Kálvin tér gyakran szerepel a google maps-es célpontjaink között, sőt rendszeres látogatói vagyunk a Kálvin téret több gasztronómiai egységnek is, a Fecske presszó mégis egy olyan hely volt, amely mindeddig kiesett a célpontjaink közül.

A kiülős terasz a maga nyugalmával, és a kellemes hangulatot sugárzó küllemével egy igazi kis csoda a belváros közepén. Egy finom málnaszörp társaságában kezdtük el elemezni a viszonylag rövid, ám annál különlegesebb, és sokoldalúbb étlapot.

Az étlapon megtalálhatóak a kubai szendvicsektől kezdve, az olaszos tésztákon át, egészen a szlovák sztrapacskáig viszonylag sok ország hagyományos étele. Mivel az olaszos ízeket a szentendrei trip alatt már megízlelhettük, így egy finom szalonnás sztrapacskára, és egy húsos-zöldséges szendvicsre esett a választásunk!

Nagyétkűek révén természetesen mindenből a nagy adagot választottuk, utólag kijelenthetjük, hogy elég nagy hiba volt, mivel a sztrapacskával kettőnknek is csak alig sikerült megküzdenünk, és a szendvicsből is maradt pár falat a végére. Az ízek tökéletesen, a sztrapacska pontosan olyan, amilyennek egy sztrapacskának lennie kell, a szendvics, és a sültkrumpli is tökéletes, és a házi majonéz, amelyet mellé adtak szószerint fenomenális volt! Az árak korrektek, amolyan belvárosiak, természetesen ez nem azt jelenti, hogy egyetemista pénztárcához lettek szabva, de néha belefér egy kis "fancyzés". A kiszolgálás príma, gyorsan hozták az ételeket, és a fizetés is gördülékenyen haladt. Mindent összevetve mindenkinek ajánljuk, hogy térjen be valamikor a Fecskébe, biztosan nem fogja megbánni! :)

Egy csodálatos, és meleg vasárnap délután úgy döntöttünk, hogy bevesszük a festői szépségű Szentendrét, ahol megnéztük a sikátorokkal szőtt belvárost, és ha már ott jártunk, lakmároztunk egy jót, egy igazi, olaszos, tésztázós-pizzázós helyen, a Trattoria Cardinale-ban.

A környék csodálatos, a Belgrád székesegyház, a sétálóutca a jellegzetes díszletekkel, és a zsizsegő tömeggel megadja Szentendre miliőjét.

A nagy tömegtől mindössze két perc sétára található a szentendrei Duna part, ahol megannyi, érdekesebbnél-érdekesebb, és finomabbnál-finomabb étterem közül választhatunk, a hagyományos magyar ételektől, a lángoson, és az indiai/thai ételeken át egészen az általunk választott olaszos ételekig minden megtalálható. Az éttermek nagyságára lehet maximum panaszunk, mivel sajnos eléggé szűkösen behatároltak a területi adottságok. Ahogyan azt már elárultuk, az olaszos vonalat, ezen belül is a Tattoria Cardinale-t választottuk, mely egy hangulatos olasz étterem, zárt, és nyílt terasszal, illetve beülős résszel is el van látva.

A mennyei pizza, és tészta illat egyből megmozgatta a fantáziánkat, és pár perc várakozás után a kedves személyzet már fel is szabadított számunkra egy asztalt, hogy aztán válogathassunk a finomabbnál finomabb tételekből. Mivel csak ketten mentünk, így úgy döntöttünk, hogy Pizzát, és tésztát is ki kell próbálnunk, így esett a választás egy hagyományos prosciutto-s pizzára, és egy tejszínes-spenótos házi gnocchi-ra. Az ízek mennyeiek voltak, a várakozási idő az óriási tömeg ellenére is elenyésző volt. A kiszolgálás zseniális, a pincéreknek mindenkihez volt 1-1 jó szavuk, ezáltal az összbenyomás még az átlagosnál kissé magasabb árakat is feledtetni tudta! 

Mindent összevetve a 10-es skálán 9-es értékelést adnánk, mivel az árak elég borsosak voltak, és a zárt terasz miatt nagyon megállt a levegő, ezáltal kissé túlságosan is meleg volt.

 Weboldal: www.cardinale.hu

A Tokaji Márciusi Nagykóstoló

A Koleszterin Kommandónak hétvégén egy nem szokványos gasztroélményben volt része, ugyanis ellátogattunk a Corinthia Hotelben megrendezett Tokaji Nagykóstolóra. Nem tipikus program egyetemista kis csapatunk számára, borkedvelők lévén mégsem hagyhattuk ki.

Helyszín

 A helyszín remek választás volt az esemény eleganciáját tekintve, mi is eleget téve a dresscode-nak, business casual-ben érkeztünk. Két nagy teremben közel 60 pincészet jelent meg kiállítóként a standok mögött, így nekünk lehetőségünk nyílt 150 féle különböző bor megkóstolására.

Borok

Tokaji bor- magas minőség, édes ízek, aszú, drága.. kb. mindenkinek ezek az asszociációk vannak a fejében Tokajjal kapcsolatban. Pedig a desszertborokon kívül rengeteg jó száraz bora is van a borvidéknek! Érdemes kipróbálni pl. a  Grand Tokaj idei nedűit, egyáltalán nem megfizethetetlen kategória; 1-2 ezer forintért már tökéletes kiegészítőként vásárolhatjuk meg egy vidám péntek estéhez.

Történt egy rövid díjkiosztó is, ahol megválasztották fajtánkként a legjobb borokat; ezen felbuzdulva mi is megszavaztuk kedvenceinket: furmintból a Gróf Degenfeld, édes boroknál pedig a Grand Tokaj pincészet Kései Arany bora lett számunkra a befutó. A borok polci ára egyébként 1800-2500 Ft körül mozog, ami még a „belefér” kategória. Persze kóstoltunk prémium borokat is, ezek közül is a 6 puttonyos Grand Tokaj aszút emelnénk ki; tényleg nagyon finom volt �

Ételek

Ételeket tekintve nem volt hatalmas a választék, de nem is ezen volt a hangsúly. Amely fogásokra a választásunk esett, mind kifogástalanok voltak; főleg a magyaros ízek domináltak. Volt stand, ahol disznóságokat, máshol viszont igazi luxus falatkákat pl. osztrigát kóstolhattunk. Csak egy édességes kiállító jelent meg standdal; pedig a tokaji édes borok mellé tökéletesen passzolnak ezek a falatkák. Viszont az árak itt eléggé húzósak voltak; egy tavaszi tekercset 800(?) Ft-ért kissé túlzásnak éreztünk, és akkor még nem beszéltünk az osztrigákról, melyből 1 db mini példány került 2000 Ft-ba.

Árak

És akkor, ha már árak; az 5000 Ft-os diák („ifjúsági”) belépő (25 év alattiak személyi felmutatásával válthatták meg a jegyet) soknak számít, viszont az árból minden pince minden borát kedvünkre kóstolhattuk, ami tekintve, hogy sok prémium kategóriás bor is megjelent a standokon már nem is olyan rossz ár-érték arány. Főleg, hogy a teljes árú jegy több, mint 10 000 Ft-ba került... Poharat 1500 Ft-ért tudtunk kiváltani, viszont, amennyiben nem ittunk annyi bort, hogy össze is törjük őket, akkor ezt az összeget távozáskor visszaigényelhettük.

Összességében egy kellemes hangulatú esemény volt; borkedvelő egyetemisták lévén nekünk abszolút megérte, sok új pincét fedeztünk fel magunknak. Azért nem hasonlítható a feelingje egy szabadtéri borfesztiválhoz, de egy jó opció lehet azoknak a fiataloknak is, akiktől nem áll messze a mértékletes alkoholfogyasztás és akik szeretnek fancy ruhában borozgatni.

Az elmúlt héten születésnapot ünnepeltünk! Egyik kedves ismerősünk kerek születésnapja alkalmából a Király utcában található Apropó Bistroban jártunk, ezzel kapcsolatban, most megosztjuk élményeinket!

Ahogy már korábban említettük, a bár Budapest egyik legkedveltebb részén, a Király utcában helyezkedik el. Nagyon központi helyen van, közel több szórakozóhelyhez. Könnyen megközelíthető akár a 4-6-os villamosok egyikével, de a Deák térről is csak 5 perc sétára van.

Ami a bár hangulatát illeti, cseppet sem gondoljuk az egyetemisták kedvelt helyének. Ezt több tényező is alátámasztja. A bárba belépve azonnal köszöntött minket a pincér, megkérdezte miben segíthet. Nos... ami az általunk megszokott helyeket illeti, egyáltalán nem ez a jellemző... sőt! Még akkor is kevesen köszönnek, amikor italt kérni megyünk a pulthoz.

Kellemes fogadtatásban volt részünk. Mivel tudtuk, hogy Budapest melyik részén található a hely, ahova hivatalosak voltunk, ezért öltözködésünkkel is igyekeztünk megfelelni az íratlan szabályoknak: kissé elegáns öltözéket és viselkedésmódot várnak el, ezért a lányok magassarkú cipőben, a srácok pedig laza ingben vettek részt az eseményen.

Miután helyet foglaltunk, azonnal kaptunk egy igényes itallapot, melyen angolul és magyarul is megtalálható volt a kínálat. Az árak a borlapon inkább literenként voltak feltűntetve, az átlagostól magasabb árkategóriában. Véleményünk szerint az idegen nyelvű forrás a külföldieknek kívánt kedvezni, az árpolitika hasonló elvet követett. Miután kiválasztottuk a bort, a pincér kihozott egy üveggel belőle, de először mindenki csak egy-egy korty kóstolót kapott a poharába. Miután látta, hogy meg vagyunk elégedve az ízekkel, tovább töltötte a poharakat. Beszélgettünk, felköszöntöttük a szülinapoost és átadtuk az ajándékokat is. Miután mindenki jócskán fogyasztott az alkoholból, megéheztünk, majd az étlapot kezdtük nézegetni.

Az italokhoz képest az ételek árai meglepően alacsonyak voltak, egy quesadilla 1700 forintba került, ami ezen a környéken méltányosnak mondható.

A legjobb választás a képen látható gnocchi-ra esett, ami egy az olasz konyha kincsei közül. A gnocchi nagyon hasonló a magyarok által kedvelt nokedlihez. Íze és formája is ehhez hasonlít, bár kicsivel édesebb. Tejszínes és húsos feltéttel kértük, paradicsommal díszítve. Az adag pontosan elegendő volt, a tetejére extra feltétnek parmezán sajtot kértünk.

Összességében az Apropó Bárról elmondható, hogy az italok drágák, azonban az ételek nagyon változatosak és megfizethetők. A személyzet nagyon kedves és több nyelven is beszélnek, ami ezen a területen óriási előnyt jelent. Azoknak ajánljuk, akik párjukkal szeretnének egy kellemes estét eltölteni, vagy különleges eseményt, kisebb zárt körű rendezvényt szeretnének tartani alacsony költséggel.

Megéri kipróbálni!