A hétköznapok megpróbáltatásai után csapatunk ezúttal az egyetemi órák után a Ráday utcába indult, hogy kipróbáljuk egyik társunk által ajánlott helyet. Ez volt a Waffle & Love. Ezen a helyen megkóstolhattunk különleges, saját összeállítású gofrikat: sósat és édeset egyaránt. A helyre belépve a fal jobb oldalán van 2 kihelyezett tábla, amiken fel vannak sorolva a sós és édes feltétek. Minden vendég kedve szerint választhat, hogy milyen harapnivalót szeretne. A gofrik közül kérhetünk buborékos vagy hagyományos verziót.

 A Waffle & Love a Kálvin tértől 5 percre található, 2018-ban nyitott a hely. Saját kis vállalkozásként indult, de a jó megközelíthetőség és a különleges kínálat miatt hamar kinőtte magát. A pult mellett mindössze 6 asztal van bent, 2-3 székkel. Bármikor, bármelyikünk járt arra korábban egyénileg, mindig tele volt vendégekkel. Sajnos az utcán nem igazán láttunk lehetőséget, hogy kinti asztalokat is kihelyezzenek, de a vezető srác ötlete alapján elvitelre is készítenek finomságokat.

Az italválaszték nem igazán különleges: a megszokott üdítők kaphatók. Ezt azonban kárpótolja a személyzet kedvessége. Még a legnagyobb hajtás ellenére is nagyon jó volt a kiszolgálás, a gofrik minősége nem hagyott alább, a feltéteket sem „spórolták le”. Sőt... Lili akkora adagot kapott, hogy alig bírta megenni. Személyes kedvencünk a képen látható nutellás-banános sima gofri, amit Lili egy kis raffaeloval és cukorkákkal bolondított meg.

Ami az anyagiakat illeti, átlagosan 1300 forintba kerül egy 3-4 feltéttel elkészített gofri. Sokan nem költenének ennyi pénzt csak édességre, azonban, ha a sós verziót választjuk, akkor ebédnek is tökéletes az adag. Az italok árazása nem tér el az átlagosnak vett, bármilyen egyéb vendéglátóipari egységben kínált áraktól, kb. 300 forint egy fél literes kiszerelés.

Csapatunk legkritikusabb tagjai a fiúk voltak, ez kifejezetten a hely légköre miatt alakult így. A Waffle & Love nevéből is látszik, hogy a hely kifejezetten a szerelmes párokat kívánja megcélozni, erre utal az általunk megörökített díszítés a falon.

Egy kedves ismerősünk ajánlotta nekünk az Enjoy Café-t, ami a Corvin-negyedben található, a 4-6-os villamos megállójától kb. 3 perc sétára.

Na de mi is ez a hely pontosan?!

Ennek a kávézónak az a különlegessége, hogy robotok szolgálják fel az előzetesen megrendelt ételeket és italokat, mindemellett néhány szót is tudnak, így jó beszélgetőpartnerek lehetnek.

A technológiai fejlődésnek köszönhetően, egyre több robotot fejlesztenek az előrehaladottabb országokban. A fejlesztők azt hangsúlyozzák, mennyire jót tesznek velünk ezek a lények, hiszen kevesebb a hibázási lehetőségük, és munkabérüket sem kell megfizetni. Mások inkább a személyes interakciók háttérbe szorulásán gondolkodnak, többen munkahelyüket féltik.

Aggodalomra semmi ok, ezek a robotok leginkább a gyermekek szórakoztatására szolgálnak, ők teszik az egyébként hagyományos értelemben vett kávézót vonzóvá.

 Az Enjoy Caféban az ételek és az italok rendelése úgy történik, mint egy hagyományos helyen, vagyis odajön az asztalhoz egy ottani dolgozó - pincér, ha lehet őket itt így hívni -, aki felveszi a rendelést, majd munkatársai elkészítik a kívánt ételeket és italokat. Amikor elkészül egy-egy rendelés, akkor a pincér a robotok tálcájára teszi a poharakat és a tányérokat, majd beprogramozza a robotot, aki a megfelelő asztalhoz kiviszi a tálcát.

Honnan az elnevezés?

Az ’enjoy’ szó az angol nyelvből származik, eredeti jelentése: élvezni, élvezd. Kissé torzított értelemben akkor szokás használni, amikor egy ételt vagy italt tesznek elénk: ez a szó szolgál arra, hogy jó étvágyat kívánjon a pincér, vagy otthon az édesanyánk. A 2 robot szintén ezt a szót mondja, amikor egy-egy rendelést felszolgál az adott asztalnál. Nekünk az volt a dolgunk, hogy elvegyük a tálcájáról a kívánt termékeket, majd meg kellett simogatnunk a kezüket. A kézsimogatás jelentette számukra a köszönöm szót, és csak akkor mentek vissza a helyükre a pulthoz, amikor ez megtörtént. Ez intő jel volt számunkra, hogy annak ellenére, hogy robot szolgál ki, mégis meg kell köszönnünk a fáradalmait.

Ezen a helyen forró csokit kértünk, de itt sem a hagyományosat! Narancsos-étcsokis verziót kóstoltunk, mindenkinek nagyon ízlett. Az árak a hely különlegességéhez képest egyáltalán nem magasak: egy forró csoki átalgára kb. 600 forint volt.

Kisiskolás gyerekekkel érdemes ide ellátogatni, amikor mi csokiztunk itt, akkor is nagyon sok családi asztal volt. Látogatásunk után úgy gondoljuk, hogy sajnos kevés visszatérő vendéggel találkoznak a dolgozók, hiszen a helyet a robotok teszik igazán különlegessé, az ételek és az italok kevésbé fontosak a látogatók számára. Tipikusan olyan helyről van szó, ahol a vendég élményt vásárol.

Ti mit gondoltok erről ?

A város szívében a 7. kerületi Szövetség utcában nyitott egy hónapja ez a kis ékszerdoboz, azaz a Freyja.

A fő előnyük a többi hasonló hellyel szemben talán az, hogy ők tényleg szenvedéllyel készítik helyben ezeket a vajas tésztából készült levegős lyukacskákkal tarkított töltött, és töltetlen csodákat. Itt tényleg minden reggel 4-től indul a "buli", és kezdik a croissant gyártást egy több száz kilós kőlapon, hogy nyitásra már a pultban gőzölögjenek a ropogós finomságok.

A csoda a vadkovászban keresendő, amely a tökéletes légbuborékos, könnyed, de roppanós croissantokat adja ki végeredményül. A palettán megtalálható a hagyományos, töltetlen verzió is, de az igazi csoda a töltött verzióknál indul. Van itt minden, az édestől a sósig, a kacsástól a pisztáciakrémesig, tormahab, málnalekvár, csoki, sajtok, tényleg szinte minden, amit az ember szeme csak megkívánhat.

A hely maga nem a legnagyobb, de kényelmesen elfér akár 20 ember is a leleményesen megoldott kisebb-nagyobb helyeknél. a lépcső alakú privát asztaloktól az ablakpárkányon ülő streed food érzésen keresztül a közösségi "co-eating" nagy asztalig mindent megpróbáltak megtenni a helyek maximalizálásának érdekében! A miliő egyszerre baráti, vintage, és modern hangulatú. Kicsiktől a nagyokig mindenki megtalálható, és nem ritka a közel 10 méteres sor sem, amit viszont a személyzet óriási sebességgel képes kiszolgálni. Választhatunk kártyás, és készpénzes fizetés közül. A croissantok mellett különleges kávékínálattal is rendelkeznek. Az árak amolyan pestiesen szólva még megfizethetőek, a sima 400 a töltött verzió 800 forintba kerül.

Mi egyrészt kipróbáltunk egy sós verziót, amely egy sonkás-sajtos-tormahabos csoda volt, majd a kíváncsiságunk révén egy pisztáciakrémes verziót is betoltunk az arcba. Az ízek csodálatosak, az állag szinte tökéletes, és a kávék is nagyon finomak voltak. A személyzet gyors, segítőkész, gyorsan képesek forgatni a vendégeket, az egyetlen probléma talán azzal volt csak, hogy a roppanósság sok elhullajtott "szeméttel" is jár, amelyet nagyon nehéz folyamatosan takarítani pláne úgy, hogy a vendégek sokszor még maguk után sem képesek elpakolni, pedig nem egy étteremről szól a cikkünk.

Összességében egy csodálatos helyen jártunk, amelyre már nagyon nagy szükséges volt a városnak, reméljük, hogy a nyáron lesz kiülős rész is, mert az talán még egy pluszt tudna adni a hely feelingjének.

Ha értékelnünk kéne, 10-es skálán 9,5-et biztosan kapna! 

A hosszú hétvégén sem pihent a Koleszterinkommandó, az utunk Krakkóba vezetett, ahol kipróbáltuk a helyi nevezetes ételeket, italokat, és bejártuk a várost is töviről-hegyire(volt mit lemozogjunk...)!

Egy "rövid" 6 órás autóút után megérkeztünk Krakkóba, Lengyelország második legnépesebb városába, ahol a belvárosban , az  "old town"-ban el is foglaltuk szállásunkat. Természetesen mi mással kezdhettük volna a hétvégét, mint egy igazi lengyel fogással. Ez nem más volt mint a bigos. A bigost street food formába csomagolva, egy két finomsággal megspékelve kóstoltuk meg. A bigos egy tradícionális lengyel húsos káposzta, sokan a lengyelek nemzeti ételének tartják. Egy kis tejföllel az igazi, amit ők is bátran használnak!

Másnap jöhetett a városnézés, hisz Krakkó a templomok európai fővárosa, ahol szinte minden utcára jut egy templom, vagy egy zsinagóga (összesen körülbelül 200 templom, és zsinagóga található a városban). A város bejárható gyalog, vagy a lustábbaknak/kényelmesebbeknek rendelkezésre állnak a városnéző "golfkocsik", segway túrák, vagy a bérelhető biciklik. A várnegyed egyik legszebb látnivalója a Rynek Główny, azaz a főtér, ahol számtalan kávézó, és étterem közül válogathatunk. Mi a Pijalnie Czekolady E.Wedel-be tértünk be, ahol különböző csokoládé különlegességek mellett igazán finom reggeli ajánlatokat és kávéspecialitásokat, forrócsokikat lehet kapni. Az árak természetesen, akárcsak nálunk Budapesten a Vörösmarty téren, itt is jóval húzósabbak az átlagárakhoz képest.

Ezt követően körbejártuk a várat, bevásároltunk a helyi Wawel csokikból, majd tovább álltunk, hogy megnézzünk egy igazi lengyel piacot. Ott végre, elvárásainknak megfelelően megtaláltuk a széleskörben jól ismert nemzeti édességet, a Krówka-t. Az eredetileg szimpla tejkaramella mára már szinte minden ízben kapható, a kókuszostól a szezámmaggal töltött verzión át a gyümölcsösig...

Miután már azt hittük, hogy több étel már nem fér belénk, eszünkbe jutott, hogy az egyik legfontosabb helyi specialitást, a méltán híres Pierogi-t még nem próbáltuk ki, és hát tudjuk, hogy egy krakkói túrán nem maradhat ki egy ilyen fontos gasztro élmény. Ezért elmentünk a város egyik legjobb Pierogis helyére, ahol kipróbáltuk a spenótos, a húsos de még a krumplival és baconnel töltött verzióját is. Természetesen rendeltünk mellé egy-egy korsó hideg lengyel sört is, csak hogy teljes legyen az élmény!

A délután további része a rengeteg étel megemésztésével,lemozgásával és pihenéssel telt, de a másnap reggeli indulás előtt még egy "helyi különlegesség" hátra volt. Ez nem más, mint a zapiekanka, azaz a lengyel melegszendvics. Sokat tapasztalt egyetemistaként láttunk már egy-két hatalmas adagot, de ezek a közel 30 centis melegszendvics monstrumok még nekünk is kihívást jelentettek. A legkülönbözőbb feltétekkel, a görögsalátától, a spenóton át, a csirkés mozzarellás verzióig szinte bármit rápakolnak ezekre a street food csodákra. Ezzel zártuk a krakkói gasztrokalandot, hogy másnap visszatérhessünk Budapestre, és folytathassuk a Koleszterinkommandó helyi munkásságát.

Március 10-én az Allee mellett megrendezésre kerülő Nagy Budapesti Palacsintafesztiválon járt a kis a csapatunk. Az időjárás nem volt éppen kegyes hozzánk, esett az eső és fújt a szél, de így is megérte, borzasztó jókat ettünk. Az egész napot ott kellett volna tölteni, hogy a lehető legtöbb kaját ki tudjuk próbálni, legközelebb már felkészülten érkezünk. Nem is gondolná az ember, hogy egy ennyire egyszerű ételből milyen különleges és finom fogásokat lehet alkotni, láttunk már érdekes dolgokat, de a kiállítók így is tudtak még újat mutatni.

Hogy miért is érdemes elmenni erre a rendezvényre? A válasz szerintünk egyértelmű, végülis ki ne szeretné ezt a szuper és ráadásul könnyen elkészíthető finomságot. Szuper hétvégi program, sok új tapasztalatot és élményt szerezhetünk a gasztronómia területén, ezen a pár napon ráadásul extrán kényeztethetjük magunkat egyik nagy kedvencünkkel. Láttunk többek között hagyományos, sós, amerikai, színes, holland mini-, boldogi nagyrózsa és egyéb palacsintákat, párat pedig ezek közül ki is próbáltunk. Az én egyik személyes kedvencem a boldogi nagyrózsa volt, amelyről még sosem hallottam a fesztivál előtt. A Heves megyei Boldog községből származó finomság egyszerű, könnyen beszerezhető összetevőkből áll, viszont egy különleges sütőeszközre van szükség az elkészítéséhez, úgy nyeri el a gyönyörű formáját és mintázatát, amit a képeken is láthattok. Igazi műalkotás. Nem kell rá sokat várni, körülbelül fél perc alatt készre sül a forró olajban, általában lekvárral vagy porcukorral a tetején tálalják, több figyelmet érdemelne ez a desszert, legalább annyit, mint a másik híres hungarikum, a lángos.

Az árakat illetően, nem volt okunk panaszra, a rendezvényre való belépés ingyenes volt, csak magukért az ételekért, italokért kellett fizetnünk, amit szintén nem sokalltunk, hiszen jókora adagokat ettünk, hogy őszinték legyünk, az első fogás után már mindenki tele volt. Ilyenkor van segítségedre  lehet egy jó hideg frissen a főzdéből érkező sör, nem is beszélve arról, hogy a rendezvényen olyan fajtákat próbálhattunk ki, mint például a gesztenye-, a birsalma, vagy éppen a banán sör. A gesztenyét mindenkinek ajánlom, nagyon különleges és finom az íze. Ha valaki esetleg nincs oda a palacsintáért nem kell aggódni, van lehetőség buborék waffle-t vagy akár harcsapaprikást is enni. Nekünk nagyon bejött ez a fesztivál, jövőre is mindenképpen tiszteletünket tesszük! :)

Te aki ezt olvasod bizonyára kivagy éhezve valami különlegesre. Jó helyen jársz, mert itt megtalálhatsz mindent a trash foodtól a fine diningig. Csapatunk közösen falja fel Budapestet és értékeli az útjába kerülő ételeket. Nálunk nincsenek tabuk, és szponzorált tartalmak, csak a nyers valóság!

Étvágyban gazdag olvasást kíván,

A Koleszterin Kommandó csapata!